A perzsa főváros utcáin sétálgatva szembeötlő lehet az orrukon fehér kötéssel, vagy tapasszal büszkén sétálgató, kedélyesen beszélgető fiatalok nagy száma. Iránban egyenesen státuszszimbólum a nyugatias, piszébb, karcsúbb orr, még az is ál-orrkötéssel mászkál, aki nem engedheti meg magának a költséges műtétet. A csodás közel-keleti ország lakói ’horgasabb, kampós’ orral születnek, melyet igyekeznek már fiatalon ’nyugatiasabbra’ csinosítani; az „Orr – iráni módra” című izgalmas és szellemes dokumentumfilmben az is elhangzik, hogy alig lehet már iráni történelmi filmet készíteni a jellegzetes perzsa orr hiányában. Férfiak és nők egyaránt műttetik magukat, de nőknél magasabb az orrplasztika száma, ennek egyik kézenfekvő oka – a nyugati ideál követése mellett – hogy a csador és hidjab fedte szép, perzsa nőknek szinte csak az arcát láthatjuk, ezért igyekeznek olyasmire költeni, ami a fátyol alól is kilátszik; csinosra szabott orruk mellett extravagáns smink és hangsúlyos szemöldök vonzza az arcra szegeződő tekinteteket. Irán kiütéssel győzött még a plasztikáiról híres Amerika felett is a világ orrplasztikai térképén folytatott harcban; hétszer annyi orrműtétet hajtanak itt végre, mint az Egyesült Államokban. Évi közel kétszázezer orrműtétjével Teherán egyértelműen az orrplasztika fellegvára.